Ki gondolkodott már el azon, hogy boldogok-e a sarjaink?
Igen, azon rendszeresen megy a tépelődés, hogy értelmesek-e, normálisak-e, udvariasak-e. De ez a felnőtt világ nézőpontja. Szapulni kiválóan tudjuk őket, miközben ügyesen eltereljük a szót, vagy nagy hangon hibáztatunk bárkit és bármit, ha előkerül az ifjúság-téma.
De foglalkozunk vajon VELÜK? Vagy csak magunkat mentegetjük...
A németeknél nemrég egy érdekes kezdeményezés indult. Megpróbálják "életre nevelni" a kölköcskéiket. Végre, valakinek leesett, hogy a szerencsétlenkedő, bizonytalan, szorongó, alul-szocializált gyerekekből lesznek az alkalmazkodásképtelen, vagyis szerencsétlenkedő, szorongó, bizonytalan felnőttek - a boldogtalanok.
Nagyon kíváncsi vagyok, vajon milyen eredménnyel jár az új tananyag bevezetése.
Kár, hogy erre jó pár évet még várnunk kell.
