Motto:
"Itt ne labdázz, mert kapsz egy frászt!
Ne fütyülj, mert kapsz egy frászt!"
Frász néni mindig kiabál.
Frász néni mindig morog.
Ő az, aki tudja, másoknak hogyan illene viselkedni. Mit szabad, mit tilos. Hogyan, hová, mit, kinek és kivel.
De főleg azt, hogyan NEM, hová NEM, mit NEM, kinek NEM, kivel NEM.
Frász nénit zavarja a tömeg.
Frász nénit irritálja a gyerek.
Pláne, ha több.
Frász néni nem bírja a rendetlenséget.
Frász nénit kiveri a víz a szeméttől.
Frász néni nem érzi jól magát. Valószínűleg életcélja, hogy más se érezze jól magát.
Ráadásul Frász néni agilis - nem csak dohog, cselekszik is.
Frász néni helyes zsebkést hord magánál. Rég nyugdíjas, hát ráér. Akár órákat is elrazziázgat a környékén - nincs jobb dolga.
Nem tudni, mi alapján választja ki az áldozatot. Szódásüveg szemüvegével nem láthatja pontosan, mibe is vágja pengéjét. Azt hiszem, a méret lehet a lényeg neki. Minél nagyobb, annál jobb.
Szigorúan összeszorított ajkakkal vakarja minden útjába kerülő oszlopról, korlátról a kiragasztott plakátokat, hirdetéseket. Nem törekszik teljességre. Az elégedett kis grimaszhoz elég, ha a papír negyedét-felét lepisztergálja. Biccentés, bicsak el, tovább séta.
Érdekes.
Az általa földre hullajtott papírfecnik, miket mint virágszirom-felhőt hord utána a szél, nem okoznak neki esztétikai problémát.
Lám, a szemetelés definíciója is lehet szubjektív...
