Felnyitotta a szemét. Még meg sem érkezett az első gondolat, amikor az érzés, a mindent beborító, átitató sötétség már körülfonta. Az eső csendesen kopogott az ablakpárkányon. Ez jó. - gondolta. - Jó, hogy esik. Minden nap esnie kellene. Nedves, nyálkás, borús. Pont ez illik a világhoz.
Felkelt. Pisilés, fogmosás, teavíz. Rutindolgok. Rutinérzések, rutingondolatok. Vajon mitől tud más lenni egy nap, mint a többi? Rábökünk napokra, és kinevezzük őket ünnepnek. Vagy legalábbis különlegesnek. Ki dönti ezt el? A Halottak Napján halottabbak tán a halottaink?
Halottak. Már megint itt vagyunk. Hónapok óta, minden nap. Minden órában.
Mindig itt vannak.
Eleinte számolta a napokat. Aztán ahogyan teltek a hetek és hónapokká kerekedtek, elvesztette a fonalat. Mama majdnem öt hónapja halt meg, papa mondjuk négy és fél. Így elég. Minek kellene pontosabban tudni? A fájdalom nem csökken. Egyetlen hajszálnyival sem. Nem csökken a bűntudat, nem csökkennek a mi-lett-volna-ha gondolatok. Éppen ilyenek lesznek a reggelek egy, tíz, húsz év múlva is.
Nélkülük lesznek.
És ilyenek lesznek az esték is. Lefekszik, lekapcsolja a villanyt, és megérkezik a jól ismert, szinte már várt zokogás. Már a váratlan kitöréseket is megszokta. Zuhany alatt, főzés közben, buszon ülve. Néha kioldja valami, egy hang, egy gondolat. Leggyakrabban mintha nem is lenne összefüggésben a külvilági történésekkel, pusztán egy robbanás, overflow odabent.
Leült az asztalához. Hosszan nézte a telefont. Többször is felhívta azóta a számot. Tudta, hogy ki van kapcsolva, tudta, hogy nincs már összeköttetés azzal a másik telefonnal. Mégis. Kellettek az ismerős mozdulatok. A számok bűvös sorrendje. Az az ezredmásodpercre felvillanó kósza gondolat, a lehetősége annak, hogy mi lenne, ha ...
Felforrt a teavíz. Fel kellene állni, kimenni a konyhába, lekapcsolni a gázt... de még mindig csak a telefont bámulta, bűvölten. Odanyúlt. Felemelte a kagylót, a tárcsahang mintha biztatta volna. Beütötte a számokat. Kihagyott a lélegzete, amikor meghallotta a csörgést. Megállt a világ. Nem voltak gondolatok. Nem voltak érzések. Csak a két telefont összekötő kapcsolat létezett.
